Lore

Történetünk egy több százezer síkból álló világban játszódik, ahol egy síkon a sok közül az emberek mindennapjaikat élik, és ahol a nép legnagyobb szórakozása az Aréna harcok köré épül. De kik vagy mik is harcolnak ezekben az Arénákban? Különböző síkokról származó borzalmas, halálos szörnyek feszülnek egymásnak ezeken az eseményeken, edzőik vezetésével. Na de hogyan kerülnek át ezek a szörnyek egyik síkról a másikra? És kik azok az edzők?

A síkok között elpusztíthatatlan kőzetből felépülő eltérő formájú portálok visznek át. Minden portál egy bizonyos helyre visz és síkonként rengeteg portált lehet fellelni. A portál anyaga egy rendkívül izgalmas kőzet, amely aktív mágikus állapotában elpusztíthatatlan, inaktív állapotában viszont bányászható. Ezeket a kőzeteket módszeresen kutatják, mivel megfelelő technikával előállítva képesek szörnyeket és azok élőhelyének egy részét befogni. Amikor egy lényt szabadon engednek a megmunkált kristályos kőzetből, akkor nem csak a szörnyet engedik ki, hanem a szörnnyel elfogott élővilág egy része is szivárogni kezd a kristályból. Ezt a feldolgozott anyagot nevezzük Lélekkristálynak. A kristály tulajdonosa, akivel összekapcsolódik a lény, az elméjével képes irányítani a szörnyeket, így képesek a saját testük védelmében ezeket a szörnyeket harcba küldeni. Ez tehát az oka annak, hogy a világ legkedveltebb sportága a síkok szörnyeinek harcoltatása.

A legnagyobb edzők gyakran indítanak felfedezetlen világokba expedíciókat, hogy újabb és erősebb szörnyeket tudjanak befogni, tanítani és eladni, így szerezve rengeteg előjavat bármely más emberrel szemben. A leggazdagabb edzők kormányozzák ráadásul a régiókat, birtokolják a portálokat és az adott területeiken Aréna harcokat is szervezhetnek.

[Világelmélet]
A világ egyesek szerint végtelen számú síkból áll, amelyek egymás felett helyezkednek el: minden világba átlépve látnak egy másikat az aktuális világ felett. A Nap is általában egy irányból süt, szóval a tudósok arra következtettek, hogy ezek a lemezszerű síkok egy óriási gyűrűben keringenek a közös napjuk körül és minden síknak saját gravitációs tere van. A síkok széléről már nagyon sokan próbáltak különböző okokból leugrani, de akkora gravitációs torzulás van a sík teljes peremén, hogy lehetetlen eljutni a széléig még egészen nagy magasságokban is. A szörnyeket pedig rávenni sem lehet, hogy akárcsak a síkok széle felé repüljenek.